Az adatgyűjtésről

A kétnyelvű nevelés egy rendkívül érdekes és izgalmas folyamat, amelyet a gyermekek megnyilvánulásai még színesebbé, gyakran viccessé tesznek. A szavakat és a kifejezéseket ezért is jegyezzük fel, viszont az adatgyűjtés közel sem egyszerű.

A gyermekek első megnyilvánulásai rövidek. Ezek vagy szavak, szókapcsolatok, vagy rövid mondatok, s mivel a legmindennaposabb témákban hangzanak el, a nap végén visszaemlékezni rájuk szinte lehetetlen. Persze igaz, hogy egy-két felejthetetlen megjegyzésre még évek múlva is emlékszünk, de a rövidke szavak nagy része hamar feledésbe merül. Ha nyomon szeretnénk követni a fejlődést, akkor viszont érdemes a lehető legtöbb adatot összegyűjteni.

Biztos, ami biztos, ha Leácska vagy a kis Dörmike mond valami újat, akkor lehetőleg azonnal megörökítjük azokat. A technika vívmányait a saját szolgálatunkba állítva egy állományba felírjuk, vagy hangrögzítővel felvesszük amit a gyermekek mondanak  − egy telefon szinte mindig kéznél van, így könnyedén megtehetjük ezt.

Fontos megjegyezni, hogy a feljegyzés mindig változtatás és módosítás nélkül történik, s csak abban az esetben, ha 100%-ig pontos. A fejlődés csak akkor követhető nyomon, ha a gyermekek mondandóit változatlanul örökítjük meg. Ezért olvashatók a “Lea Éva mondta” és a “Péter Lukács mondta” oldalak alatt kevert nyelven leírt, hiányos vagy nyelvtanilag hibás mondatok. Lényeges, hogy ennyi idős korban nyelvtől függetlenül a helytelen alakok használata teljesen természetes, s az sem jelent semmi rosszat, ha egy eleinte helyesen használt formában később megjelenik egy hiba. Ez a fejlődési folyamat része, a hibás formát később automatikusan felváltja a helyes.

Ami a feljegyzett és a blogon megjelenített kis szavakat és mondatokat illeti, előfordulnak ismétlések, de eredendően csak az újonnan megjelenő elemeket jegyezzük fel. Leácska megnyilvánulásait körülbelül 3 hónapja rögzítjük tudatosan, de már ilyen rövid idő alatt is megfigyelhető az előrelépés. Tisztán látszik, mikor jelentek meg az első helyes kérdő és felszólító mondatok, az első mondat folyamatos jelen időben, vagy egyszerű múltban.

Nyomon követjük  azt is, hogy hol hangzott el a gyermekek egy-egy megnyilvánulása. Így egy kicsit jobban elmélyülve az is látható, hogy milyen tevékenység közben vagy napszakban dominánsabb az egyik vagy a másik nyelv. Biztosak vagyunk abban, hogy ezek a feljegyzések nagyon sok érdekességet tartalmaznak az érdeklődők számára, ugyanakkor azt is kíváncsian várjuk, hogy a gyermekeink, ha már felnőttek, mit fognak még szólni hozzájuk. Addig is jó böngészést és kutakodást kívánunk!

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.