Egy, a kétnyelvűségről szóló blogon vagy honlapon kár lenne csak az angol nyelvre koncentrálni, a magyar nyelvet pedig kihagyni. Leácska beszédében többségben vannak (s később Dörmikéjében is többségében lesznek) a magyar gyöngyszemek. Ráadásul ezek olyan szavak, mondatok és kifejezések, amelyek aranyosak, viccesek, és rengeteg boldog pillanattal ajándékozzák meg a családot.
Leácska reakciója például arra, amikor több év után újra felvettem a “Tejtejt“, amikor hosszasan kérlelt, hogy hadd üljön fel a Holdra, vagy amikor a műanyag tégelyből éppen távozni készülő cincérre azt mondta, hogy “tüköcs szökemény”, mind-mind olyan kedves pillanatok voltak, amelyeket soha nem szeretnénk elfelejteni. Ezért döntöttünk úgy, hogy az angol kifejezések és mondatok mellett egy-két magyar megszólalást is megjelenítünk.
2015. július 3-án felvételiztem a Nyugat-Magyarországi Egyetem magyartanár mesterképzés szakára. Ez az intézmény az egykori Berzsenyi Dániel Főiskola, ahol én 2002-ben végeztem angol nyelv és irodalom — magyar nyelv és irodalom szakon. Fantasztikus volt újra azon a folyosón sétálni, ahol 13 évvel ezelőtt tettem minden nap. Találkoztam, s ismét szemben ültem egykori tanáraimmal és nagyon jó érzés volt újra beszélgetni velük, még ha egy felvételi vizsga keretein belül történt mindez, akkor is. Külön öröm volt számomra, hogy a vizsga pont abban a 106-os teremben volt, ahol én több féléven át számos magyar tantárgyat tanultam.
Az eredményt nem, csak a pontszámaimat tudom, de mindentől függetlenül mondom, hogy bármikor újra átélném a felvételi élményét, annyira jól éreztem magam.
Az ötlet, hogy a Neveldangolul Blogot valóban kétnyelvűvé alakítjuk, s hogy megörökítjük a magyar gyöngyszemeket a pont 2015. július 3-án este született. Nincsenek véletlenek…