Ez nem egy üzleti, hanem egy családi Blog, így simán megengedhetem magamnak, hogy másról is írjak, mint az angol nyelv, a nyelvi fejlődés vagy a kétnyelvűség. Főleg akkor, ha a kisfiunk születéséről és az első születésnapjáról van szó.
2014. július 14-én egyszerűen nem lehetett velem bírni. Nem érzek meg előre dolgokat, de azt, hogy a Petike közeledik hozzánk, minden porcikám jelezte. Az hagyján, hogy egyfolytában szervezgettem és tettem-vettem, mint aki vár valakit (így is volt), de ezen felül fizikai tüneteim is voltak: úgy éreztem, szúr a szívem, s alig kaptam levegőt. Krisztának mást sem hajtogattam, mint, hogy: “Most fog megszületni. Most fog megszületni.”
Dörmike érkezésének pontos időpontját nem tudtuk, s mivel az ultrahang felvételek sem vittek minket sokkal közelebb a várható időpont behatárolásához, csak reménykedni tudtunk abban, hogy a kis Péter Lukács megvárja a család számára fontos eseményeket.
Július utolsó hetében már (egyes felvételek alapján) érkezhetett volna a trónörökös, pont, amikor én még az érettségiztetéssel voltam elfoglalva. Nyíltan közöltem a bizottsággal, hogy ha épp akkor indul be a szülés, én akár a szituációs gyakorlat és a képleírás között is félbehagyom a feleltetést, s megyek a Markusovszky kórházba, lesz, ami lesz a vizsgázóval. Szerencsére azonban erre nem került sor, a Dörmike megvárta, míg leérettségizik az egész osztály.
Kovács Enikő szülésznővel jó előre egyeztettünk, számítson ránk, s mivel ő volt jelen Leácska születésénél is, nagyon bíztunk benne, hogy a kis Petikénél is fog majd tudni segíteni. Enikő július 5-től dolgozott, így a második nagy kérdés az volt, hogy vajon július 5-e után fog-e világra jönni. Petike Enikőt is megvárta.
A következő kritikus időpont július 11-e volt, amikor Kriszta jelbeszéd vizsgája volt. (Egy héttel a mi kedvünkért hozták előre az időpontot, mert 18-a már tényleg esélytelen lett volna.) Már az órákra járás és a felkészülés is önmagában megérne egy posztot a Bezzeganya Blog-ra, a vizsgával járó izgalmakról nem is beszélve. Dörmike azonban együttműködött édesanyjával, nagyon jól érezte magát a pocakban. 🙂 Kriszta pedig a július közepi kánikulában, hatalmas pocakkal, benne egy ritkán, de annál nagyobbakat rúgó Petikével, fáradtan, kialvatlanul és izgalommal teli, pár nappal a szülés előtt lepipált mindenkit a vizsgán. Oroszlán.
Legjobb barátom, István Péter esküvője másnap, 2014. július 12-én volt, ahol is én voltam az egyik esküvői tanú. Adott helyzet ismeretében finoman jeleztem a Rékának és Isának, hogy hát ez az időpont ilyen szempontból egy picit necces lehet, de természetesen mit sem szerettünk volna jobban, mint látni, ahogy egybekel a pár. Dörmike már eddig is minden képzeletünket felülmúlta, s bár tudtuk, hogy akár az esküvőn is beindulhat a szülés, nem így történt, mert ő kivárt.
Végül megvárta, míg külföldön élő barátunk Magyarországra ér, s 1.300km-es útja végén, 14-én este beköszönt hozzánk, hogy jókívánságait fejezze ki a születendő gyermeknek. Addigra én már mindenkivel közöltem, hogy a Petike meg fog születni, mert érzem. Sőt, azt is mondtam, nem kell aggódni a Leácska miatt, hiszen nem minden szülés 36 órás… (Lásd Leácska esetét…) “Lehet, hogy miután a Lea elalszik, akkor indul be, s mire felkel, már meg is születik.” – mondtam.
Ezzel a gondolattal kezdtük az esti készülődést, majd, miután Lea elaludt 8 körül, Kriszta a legutolsó simítást is elvégezte Dörmike szobáján. Én épp egy srácnak készültem angolból segíteni Skype-on, ami ha angolóra lett volna, minden bizonnyal “A legrövidebb angolóra” címmel került volna be a Guinness Rekordok Könyvébe, ugyanis valahogy így nézett ki:
(BP) 21:00:00 — Hello, Viktor, how are you today?
(Viktor) 21:00:02 — Thank you, I’m fi…
(Kriszta) (Kopog, benyit) 21:00:03 — Édes, folyik a magzatvíz!
(BP) 21:00:05 — So, Viktor, from here we will continue…
(Kriszta) (Benyit) 21:00:08 — De tényleg!
(BP) 21:00:10 — Jól van, Szívem, végeztünk…
Innentől nagyon felgyorsultak az események, mert Dörmike amilyen sokat várta a megfelelő pillanatot, innentől kezdve annyira sietősre vette érkezését. Kriszta pedig nem nagyon, vagy inkább nagyon nem akart indulni a Szülészetre; nehezen szakadt el Leától. Dörmi azonban nem hagyott más választást, egy-két órán belül olyan fájásai voltak Krisztának, mint a Leával 30 óra után, ami egyértelműen jelezte: indulni kell!
Enikő már a Szülészeten várt minket, s Levente doktorral együtt gondoskodott arról, hogy minden rendben menjen. Nagy tisztelője vagyok a munkájuknak, s innen is szívből köszönöm nekik, amit értünk tettek.
Dörmike hajnali 3 óra 33 perckor született meg. Hihetetlen boldogok voltunk, s én különösen örültem annak, hogy Krisztának ezennel nem kellett olyan sokat küzdeni, mint az első gyermekünk, Lea Éva születésekor. Reggel 6 előtt már indultam hazafelé. Útközben megálltam Leácskának és Krisztának pékárut venni a szokott helyen, ahol gyermekkori cimborán jól látta rajtam, hogy eszem ágában sincs megvárni, míg kinyit. A fáradtságtól és a boldogságtól szinte alig láttam, de jól felpakoltam mindenféle finomsággal.
A reggeli harangszóra parkoltam le a ház előtt, s örültem, amikor megtudtam, hogy Leácska éjjel csak egyszer ébredt fel, s hamar visszaaludt, nem keresett sokáig minket. Amikor hozzábújtam, felébredt, s izgatottan hallgatta végig, ahogy elmeséltem neki: megszületett a testvére. Én pedig örültem, hogy úgy lett, ahogy megjósoltam: Leácska elalvása után indult be a szülés, s otthon voltam, mire a Drága kislányunk felébredt. Ennek tudatában, hogyan írnád le a Dörmit? Hát nem egy Úriember? Enikő csak ennyit mondott: “A Petike jött, mint a rakéta!”
Délelőtt és délután is meglátogattuk Krisztát és a kicsit a kórházban, s leírhatatlan boldogságban töltötte július 15-ét a család. Leácska arca, amint készülődik, s veszi fel a 25 számmal nagyobb cipőt, míg élek előttem marad. 
Az első születésnap alkalmával az örömteli készülődés és a fantasztikus érzés velünk volt ma is. A kisfiunk pedig, amilyen úriember módjára várt az anyaméhben, úgy viselkedik ma is: türelmes, okos, szép és önmagában egy leírhatatlan csoda.
Boldog vagyok, hogy megoszthatom veletek ezeket a gondolatokat és a képeket, s hogy ezáltal a gyermekekben lelt öröm még nagyobb lesz.
Azért legyen benne egy kis nyelvészet is! Angol szavainak száma a mai napig: 2. Fogainak száma: 4.